Karácsonyeste volt. Az utca gyönyörűen volt feldíszítve. A kis házakban piros fények égtek, mindenhonnan a boldog kacagásokat lehetett hallani. Ünnepeltek. A tökéletes idill, mondaná egy szemlélődő, bár ha közelebbről megnézzük nem volt minden ilyen boldog. Az egyik házban sötét volt. Biztos elutaztak, legyintene az előbb említett, de a ház előtt egy kocsi állt. Talán itt hagyták, lehet. De nem. A házban tartózkodott egy fiú. Hosszú, fekete haja csapzott volt, az egész arca fekete volt az elkenődött fekete festéktől, ruhái hozzátapadtak a testéhez, amely remegett. A fiú zokogott. Mindenki magára hagyta. Az egész pár hete történt…

Megint interjún voltak egy fárasztó nap után, hetek óta nem is aludtak. Az újságíró viszont nem hagyta békén a fiúkat és előjött a már jól ismert kérdés: Bill, te meleg vagy? Nem is figyelt oda, csak odanyögött egy igent. Nem is mérte fel tettének a súlyát. Az egész stúdió megrökönyödve bámult rá. Senki sem tudott róla. Jól titkolta, most mégis egy bugyuta interjúval leleplezte magát. Mennyi ideig tudta rejtegetni, erre most… A pár perc csönd után David berontott és végett vetett az interjúnak. A menedzser nem örült, látszólag ideges volt. Mindenki az volt. Főleg Tom. Tom undorral nézett rá. Tom aki az egyetlen igaz barátja volt megvetette homoszexualitása miatt. Ez fájt neki a legjobban. Másnap jöttek a rajongók, akik elfordultak a Tokio Hoteltől, mert Bill meleg. Emiatt Gustav és Georg is megutálták Billt. A családja és a barátai kitagadták. A tudat, hogy mindenki utálja szörnyű volt. A rajongók nem igazán zavarták, úgyse ismerik, de a családja és a barátai sem álltak vele szóba. Csak azért, mert fiúkhoz vonzódik. Ennyi a bűne. Egy srác, aki mindenkivel kedves, segítőkész, van egyénisége és hangja, csak úgy elbukott. Mindössze egy szó miatt. Egy igen miatt…Azóta itt él. Nem eszik, inni is csak néha szokott. Leginkább ül és néz maga elé. Majd hirtelen elővesz egy kis zsacskót…

A város másik felében egy család ül a karácsonyi ebéd előtt lassan egy órája, de még hozzá sem nyúltak. Mindenki az üres széket nézi. A széket, amelyen a legfiatalabb ült. Csak 3an vannak. A nagyszülők el sem jöttek. Nem tudták, hogy Bill nem lesz ott. A csönd nagyon zavaró jelen helyzetben, de senki sem mer megszólalni. Pár perc múlva Tom lefordul a székről…

A kis zacskó tartalmát a padlóra borítja majd szépen sorba teszi. Egy tű. Csak ennyit lát, a már homályos szemével. A tűvel felszívja a fiola tartalmát, majd befecskendezi. Furcsa érzés keríti hatalmába. Most más, mint szokott lenni. Mintha… távolodna a földtől…

Simone és Gordon azonnal Tomhoz sietnek, aki hirtelen felpattan és kirohan. ’Meg kell találnom’ kiáltja vissza, majd eltűnik.

Felveszi a mellette fekvő véres pengét, az egyetlen otthonról elhozott tárgyat és hozzászorítja a csuklójához. Csíp amint belehatol a már amúgy is mély sebeibe. Sikerült neki. A tudat, hogy végre elég mélyre hatolt boldoggá tette. Arcán keserű mosoly áradt szét és élvezte a drog hatását. Mostmár úgyis mind1 gondolta.

Eközben Tom őrült módjára száguldozott a kocsijával. Tudta, hogy sietnie kell, érezte. A ház előtt leparkolt, vagyis inkább menet közben kiugrott és berohant. Tudta hol lesz, és milyen igaza volt. Bill ott feküdt az ágya ő ágya mellett az arcán mosollyal körülötte vérrel. Megölte testvérét, mert meleg – jutott eszébe. A test mellett egy aprócska levél neki címezve. Óvatosan kibontotta, de csak egy szó állt rajta. „ Miért?”