4. rész

-         Bill jól vagy? – lökdösi meg Jess, miután 10 perc ül mozdulatlanul.

-         Jessy, menj onnan. Nincs már választás. – öntöm le Billt egy pohár vízzel.

-         Áhh, basszus! Ez mire volt jó? – törli meg a fejét

-         Bill, 10 perce meg se mozdultál. Kételkedtünk a felől, hogy egyáltalán élsz-e még.

-         Bocsi. Szóval. Rach, ugye így hívnak?

-         Egen.

-         Terhes vagy ugye?

-         Aha.

-         Tomtól?

-         Pontosan.

-         Biztos?

-         Tuti.

-         De? Hogy lehet?

-         A magdeburgi koncert után dugtunk és akkor.

-         Biztos, hogy Tom az? Nem lehet, hogy valaki más?

-         Csak vele csináltam az elmúlt 3 hónapban.

-         Ha ez kiderül… vége a bandának. Mennyi kell?

-         Mi?

-         Hát pénz…

-         Hékás! Mit képzelsz magadról! Az egy gyerek nem üzletelünk vele! – szólt közbe Jess

-         5 rongy megteszi.

-         Ezaz Rach, ugye… Hogy mi?! Mit képzelsz! Ezt nem teheted! Most megyek és elmondom Tomnak! – indul el

-         Jessica ne! – rohanunk utána, de sikeresen ránk zárja a liftajtót.- Ezt beszoptuk…

-         Dehogyis! Nem is tudja melyik a mi szobánk.

-         Dehogynem. El fogja mondani. – csúszunk le a földre

-         Nem teheti… vége lenne a karrierünknek! Mért jöttél ide?! Mért nem veteted…

-         ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – hangzott föntről

-         el. – fejezte be Bill

-         Szóval nem örül neki. – hajtom le a fejem

-         Mégis mit vártál?! Hogy a nyakadba ugrik?! Te is csak egy vagy a többi közül! Egy ri… - na itt akkorát behúztam neki, hogy a földre esett (mert felálltunk közben)

-         Tudod mi vagy te? Egy rohadt szemétláda!

-         Itt meg mi történt? – ért le előbb Jess

-         Ez… ez a fasz leribancozott!

-         Mégis mit képzelsz magadról? – húzott be neki a másik szeme alá

-         Gyerekek, szerintem beszélnünk kéne. – jegyzi meg Tom

-         Igaza van, gyere Jess, hagyd csak.

-         De mégis mit képzel magáról.

-         Jólvan, nyugi. Kíváncsi leszek, mit fognak szólni a rajongók. Holnapra minden kiscsajnak lesz 2 monoklija. – röhögök

-         Nem is ribancoztalak le! - Bill

-         Fogd már be. – indultunk el felfelé

Hely: Tomék szobája

Idő: éjfél körül

Kínos csend uralkodik. Nem jó jel… Jessy elég szomjas lehet, mert nagyon szemezik a Martinis üveggel. Bill jeget keres a fejére, Tom pedig… hát Tom teljesen magába van zuhanva. Talán beszélnünk kéne. Mellé ülök!

-         Figyelj Tom. Ez nem annyira szörnyű, mint amennyire annak tűnik. Végül is csak egy kisbaba. Én… én nem kérem, hogy velem legyél, vagy házasodjunk össze, sőt még gyerektartás sem kell. Csak azért jöttem, hogy tudd, mert mégiscsak a te gyereked. És… hát ha szeretnéd… öhm… mind1. Szóval, mi holnap haza is megyünk, csak el akartam mondani. – szuper, nem válaszol.

-         Szóval. Ez egy elég kínos beszélgetés lesz, de ezt meg kell beszélnünk. – lép be Bill – Tehát… mit fogunk tenni? Ha kell pé…

-         Maradj velem. – Tom

-         Hogy mi? – néz rá mindenki

-         Az én gyerekem, nekem kell felnevelnem! Maradj itt, és… akár össze is házasodhatunk!

-         Ez nagyon kééész. – röhög Bill – Ugye ez most nem komoly? – mindannyian Tomra nézünk

-         De. Én akarom azt a gyereket. – valaki jöjjön és tegye vissza az államat a helyére. Ez lehetetlen. Azt akarja, hogy itt maradjak. De én nem akarok vele maradni! Én nem akarom megtartani ezt a gyereket. Még csak 16 vagyok! Egyáltalán minek jöttem ide… Mégis mit vártam? Ez…

-         Rach! Mi a válaszod?

-         Mi van? Bocs, nem figyeltem.

-         Tom éppen azt mondta, hogy szeretné, ha vele maradnál. Vagyis ideköltöznél.

-         A hotelba?

-         Jajj, te hülye! Tomékhoz. És együtt felnevelnétek. Na?

-         Én… én… igeNEM!

-         Hogy mi?

-         Én nem akarom ezt a gyereket… Elvetetem.

-         Felőlem. – áll fel Jessica

-         Ne! – hallom Tomot – Kérlek. Én… akarok gyereket!

-         Tom, 18 éves se vagy! Minek neked gyerek?

-         Nem akarom megölni!

-         Figyelj – lépek közelebb – az abortusszal nem ölöd meg, csak… csak…

-         megölöd. – fejezi be Bill

-         Kuss már. Szóval csak egy jobb helyre küldöd. Itt úgyis rossz lenne neki.

-         Mért? – néz rám

-         Mert… jajj Tom 16 éves vagyok én nem akarok még gyereket! Fiatal vagyok még a halálhoz…

-         Szóval neked egy gyerek a halált jelentené?

-         Nem úgy értettem… istenem, én félek. – kezdek sírni

-         Rach, gyere nyugi. Megmondtam, hogy együtt túl leszünk rajta. Ne sírj. – ölel meg Jessy – Ha nagyon akarod, elvetetheted jó?

-         Mi?! Te megengednéd neki! Én nem engedem! Én vagyok az apja és nekem kell.

-         Tom… e miatt a gyerek miatt akár vége is lehet a karrierünknek, ez nem zavar.

-         Bill… gondolj bele, milyen jó lenne egy ilyen kicsit a karodban tartani és tudni, hogy a tiéd. Belőled van. Saját magadat tarthatod a kezedben. És azt csinálhatsz vele, amit csak akarsz. Puszilgathatod, ölelgetheted. Megtaníthatnád énekelni! Én meg gitározni. Egy kicsi Tom…

-         Te beszívtál vagy mi? – nézünk rá mind elég érdekesen

Most mit szenyóztok. Nekem kell a gyerekem és kész. Szóval Rach mit mondasz? Velem maradsz vagy elmész?