-         Ébredj Kaulitz! – kiáltotta a lány, majd megrázta a fekete hajút.

-         Mi… mi van? – kérdezte az említett és kinyitotta a szemét. Hirtelen a lélegzete is elakadt. Egy lány állt előtte. Hosszú fekete haja, sokat takart az arcából, de így is felismerte. – Mira? Te vagy az?

-         Talált. – vágta rá a lány egy fanyarú mosollyal, majd hátrébblépett. Így Bill előtt a félhomályban lassan kirajzolódtak a szoba körvonalai. Egy kis luk volt, tiszta piszok. A sarokban meglátta testvérét, amint vérző szájjal, szintén egy székhez van kötözve. A feje fölött egy ablak, a beszűrődő fény a szoba másik sarkát világította meg, ahol fegyverek voltak. Kések, tőrök és néhány pisztoly.

-         Mit akarsz tőlem? – kérdezte a fiú rekedten. A lány nem válaszolt csak odament a rasztáshoz. Bill becsukta a szemét, hogy ne is lássa. Egy nagy csattanás, majd érezte, ahogy valami forró folyik végig az arcán.

-         Már ennyitől sírni kezdesz? Szánalmas vagy… - hallotta a lány hangját, mire kinyitotta a szemét.

-         Mit tettél Tommal? – kérdezte dühösen, nem is foglalkozva az előző kijelentésével. A lány fel vonta a szemöldökét, majd elkezdett nevetni.

-         Semmit. – és valóban. Bill oldalra nézett és testvére álmos tekintetével találta szembe magát.

-         Tom! Tom!!! TOOOOM!!! Hallasz?! – kérdezte egyre kétségbeesettebben, mert ikre nem óhajtott válaszolni.

-         Hol… vagyunk? – nyögte ki végül, mert a szeme még nem szokott hozzá a félhomályhoz.

-         Hát élsz? Azt hittem már meghaltál. Úgy örülök! – kezdett ujjongani Bill, de lány megszólalt.

-         Fogsz te még sírni is… - jegyezte meg halkan, mire mindketten odakapták a fejüket.

-         Mit akarsz tő…lünk? – mire a lány megint elnevette magát.

-         Jajj kicsi Bill. Még mindig ugyanolyan naiv vagy. Talán nem ismered fel a hangom?

-         Rég beszéltünk… - válaszolt.

-         Oh! Hát persze. Akkor talán Lizácskával is régen beszéltél?

-         Nem tudhattam, hogy te vagy az. Azóta új mobilom lett. – emelte fel a hangját.

-         Nem kell kiabálni. Senki se hallja…

-         Mit akarsz tőlünk? – kérdezte Tom, aki eddig csak szemlélője volt a dolgoknak.

-         Csak egy icike-picike bosszút. Először mesélnék nektek. Például Tom, emlékszel arra, amikor Nat szakított veled? Hát persze… Első szerelem… Ugye mien gyönyörű?! De vajon mért szakított veled? Elmondta valaha is? Mert…

-         Hagyd abba! – kiáltott fel Bill. – Nem látod, hogy felzaklatod… - folytatta valamivel halkabban.

-         Szóval te akarod neki elmondani? Ahogy akarod. Tehát Bill mért is szakított Nat Tommal?

-         Én… én nem… - kezdte, majd ránézet Tomra, akinek a szemében látta a könnyeket. És érezte is. Szerencsétlenségére.

-         Folytasd. – mondta Mira

-         Nem tudom. – jelentette ki határozottan, de az ő szemében is megcsillantak a könnyek.

-         Cccc Bill. Még hazudsz is? Hát jó. Akkor majd én elmondom. Szóval, Bill megbaszta Nat-et, persze előtte azzal hitegette, hogy szereti, meg engem is elhagyna érte stb. Tehát lefeküdtek, majd Nat szakított veled, annak reményében, hogy Bill összejön vele, de Bill… neki csak egy éjszakára kellett a szerelmed. Utána persze felvette a jó testvér álcát, és megvigasztalt.

-         Nem! – ordított Tom majd lehajtotta a fejét és elkezdett zokogni. – Nem hiszek neked! Bill sose tenne ilyet. Ugye Bill? – mondta elég magabiztosan, majd amikor ránézett lehajtott fejű, síró testvérére, ez a magabiztosság elillant. – Ugye Bill? – kérdezte megint, de már ő is tudta. – Mégis mért? Mikor tudtad, hogy szeretem! Hogy tehetted? – kezdett újra zokogni.

-         És ha mindez nem volna elég, Nat állandóan zaklatta, mert terhes lett tőled, Tom, csak Billre akarta kenni, hogy mégis elvegye, vagy valami hasonló. Billt viszont nagyon idegesítették az állandó hívások, ezért…

-         Ne! Kérlek… - nézett a lányra Bill.

-         Én is kértelek, emlékszel? És Nat is. Akit megverettél, hogy elmenjen Tom gyereke! – mondta ki a végső szót. Inkább kiáltotta. Majd Tomra nézett, akin látszott, hogy ez sok volt neki. De tévedett Tom inkább ki akart szabadulni. Nem hitte el, hogy a saját testvére így hátba szúrta. És végig a szemébe hazudott. Szörnyen fájt neki. – Nade Tom! Egy ilyen menő srác nem sír. Cöcöcö. Akkor is sírhattál volna, amikor követted Billt. Mondjuk ez a te bajod, így könnyebb volt nekem, hisz téged nem kellett elcsalnom. Nade meséld csak el, mért követted Billt, amikor ha jól tudom, megkért, hogy ne?

-         Ezt honnan veszed? – kérdezte, de még véletlenül sem nézett a feketére. A lány megint csak elmosolyodott.

-         Bill szobájában van pár poloska. A tiedben is. Az egész házban vannak. – kezdett vigyorogni.

-         Te szemét. – sziszegte Tom, majd Billre nézett, akinek a szemben csak a megvetés látszott.- Te meg mit nézel így? Nem én fektettem meg a csajod!

-         Héhé srácok. Nyugi. – mosolygott a lány, majd csettintett, mire két verőember jött be. – Elengedni őket! – kiáltott a lányt majd a férfiak eleget tettek a kérésének. A két fiú vérben forgó szemekkel nézte egymást. Nah igen, Bill sosem bírta, ha átverik. És Tom megtette. De ez fordítva is igaz volt. – Tehát srácok. Gondolom, kíváncsiak vagytok, hogy mit kérek tőletek. Csak egy apróságot. – majd mindkettejük kezébe nyomott egy-egy pisztolyt. – Innen csak egyikőtök kerülhet ki. Tehát valakinek le kell lőnie a másikat. Ha nem mindketten meghaltok. – vigyorgott ördögien, majd mindhárman kiléptek az ajtón, csak a két fiú maradt benn.

-         Hogy tehetted? Tudtad, hogy szerettem! És mégis… - kezdte a rasztás, de nem tudta végigmondani. A fegyverét felemelte és Billre szegezte.

-         Mi… mi… mit akarsz? – kérdezte a másik eléggé zavarodottan. – Figyelj Tom. A csaj úgysem szeretett téged, ha lefeküdt velem. Örülj neki, hogy megszabadítottalak tőle.

-         Nem örülök. – kezdett közeledni felé. – És nem csak erről van szó! Elegem van belőled. Mindig te vagy a középpontban! Engem sosem hagysz szóhoz jutni! Nem bírom érted!!! Utállak. – mondta ki azt a szót, amelyet megfogadtak, hogy sosem fognak mondani. A pisztolyát feljebb emelte. Bill is így tett.

-         Tom! Állj le! Nem lőhetsz le.

De. – suttogta Tom, de mielőtt bármit is tehetett volna, Bill pisztolya elsült. Nem volt megtöltve. A rasztás arcán egy szomorú mosoly jelent meg. – Szóval tényleg megtetted volna. Igaza volt Mirának. – mondta majd kilépett az ajtón.